Több éves előkészítés, utánjárás és bürokratikus ügyintézést követően a magyarországi állatkertek és vadasparkok megkapták az engedélyt (a BM-től) hogy "Magyar Állatkertek Szövetsége" néven egy szakmai szervezetet hozzanak létre. Az alakuló közgyűlés 1983. november 14-én, Nyíregyházán volt.

A Szövetség alapító tagjai kilenc intézmény és egy díszmadártenyésztő egyesület voltak, így jött össze a minimálisan kötelező 10 tag, ennél kisebb létszámmal nem alakulhatott volna meg a MÁSz. Az alapító szervezetek a következők voltak:

    Budapest Főváros Állat- és Növénykertje, Budapest
    Nagyerdei Kultúrpark, Debrecen
    Május 1. Kultúrpark, Győr
    Hűtőgépgyár Kultúrparkja, Jászberény
    Műkerti Vadaspark, Kecskemét
    Sóstói Kultúrpark, Nyíregyháza
    Mecseki Kultúrpark, Pécs
    H15.sz. Díszmadár Csoport, Pécs
    Kittenberger Kálmán Zoo, Állatkert, Veszprém
    Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság, Budapest

A Szövetség létrehozásán több intézmény vezetője működött együtt, de a munka oroszlánrészét Dr. Fülöp István, a pécsi (Mecseki Kultúrpark) és Kasza László veszprémi igazgatók végezték. Vélhetően ez tükröződik abban is, hogy a Szövetség elnökévé Dr. Fülöp Istvánt választották meg, díszelnöke pedig az időközben nyugdíjba vonult Kasza László (aki ezt a megtisztelő címet a közelmúltban bekövetkezett haláláig viselte) lett.

Az alakuló közgyűlést előkészítő időszak jelentős szervezőmunkát jelentett, hiszen a vezetőség kiválasztása sokoldalú egyeztetést kívánt, egyrészt különféle államigazgatási és más felügyeleti szervekkel, másrészt az alapító intézmények között. Jellemző, hogy a különféle bizottságok tagjainak száma és a tisztségviselők létszáma pontosan megegyezett a tagok létszámával. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ekkortájt a nagy nehezen engedélyezett egyesületek számára jogszabály írta elő, hogy mely bizottságokat kötelező megalakítani, és azokba hány tagot kötelező megválasztani. A hagyomány szerint ebben az időszakban született az az egyezség is, mely szerint az elnököt mindig valamelyik vidéki tagintézmény, az alelnököt pedig Budapest adja. A szájhagyomány ezt tartja előkészítő időszak legnehezebb megállapodásának.

A Szövetség székhelye a megalakulás óta a Fővárosi Állat és Növénykert (1146 Budapest, Állatkerti krt. 6-12.), levelezési címe, pedig a mindenkori elnök székhelye.

Az első "Alapszabály" a Szövetség legfontosabb céljaiként a tagintézmények érdekeinek képviseletét, a szakmai munka összehangolását, a tagok közötti információcsere megszervezését, a biológiai és természetvédelmi ismeretterjesztés közös alapokra helyezését, fejlesztését határozta meg.

A Szövetségnek rendes-, pártoló- és tiszteletbeli- tagjai lehettek és lehetnek ma is. A rendes tagok között szerepelt például a '80-as évek közepétől, a '90-es évek elejéig (a megszűnéséig) a dunaújvárosi "Lóri Madárpark" is. A miskolci (1983) és a szegedi (1989) vadasparkok megalapítását és belépését követően az állatkertnek tekinthető tagintézmények köre 11-re nőtt (1986 - 1990). A pécsi "H15 sz. Díszmadártenyésztő Csoport" tagsági viszonya 1993-ban szűnt meg. Ezzel kialakult a Szövetség többé - kevésbé stabil tagjainak köre (megjegyezzük, hogy a Tropikárium 2003 - 2006 között a tagok sorába tartozott), amely még napjainkra sem változott meg.

A most 25 éves Szövetség tevékenysége, illetve annak hangsúlyos pontjai is nagyon sokat változtak az alapítástól napjainkig.

Az első évek az útkeresés jegyében teltek, amolyan baráti társaságként működött a szervezet. Az esedékes összejöveteleken a költségvetési, támogatási kérdések mellett egyre gyakoribbak voltak az egyes technikai, biztonsági problémák megoldására vonatkozó javaslatok megbeszélése. A többnyire társadalmi munkában, maradék- és hulladékanyagokból megépített, fiatal vidéki állatkertek számára a biztonságos működés gyakorlatának kialakítása sorskérdés volt. A debreceni, győri és pécsi állatkertek műszaki gárdája - a budapesti mellett - sok olyan megoldást dolgozott ki, amelyek elterjedtek, és ma már senki sem tartja számon azok eredetét.

A '80-s évek vége, '90-es évek eleje más természetű kérdések megválaszolását kényszeríttette ki.

Egyrészt az Európa szerte megjelenő és megerősödő állatvédelmi mozgalmak nyíltan támadták az állatkerteket, megkérdőjelezték létjogosultságukat, a korszerűtlen, állattartási és bemutatási gyakorlatot (pl. 1990 -91-ben csak kevésen múlt, hogy a patinás Schönbrunn-i Állatkertet nem zárták be). Nem történt ez másként Magyarországon sem.

Másrészt 1990-ről 1991-re mintegy 30 %-kal (kb. 1 millióval) csökkent a magyar állatkertek látogatottsága, ami az akkor még rendkívül alacsony belépőjegyárak ellenére is gazdálkodási problémákat okozott, több helyen is felvetődött a fennmaradás kérdése. Tehát két fontos kérdést is helyesen kellet megválaszolni ebben az időszakban: milyen módon biztosítható a magyar állatkertek fennmaradásának gazdasági alapja, illetve megtalálni azt a szakmailag megalapozott utat, amely vonzó, látványos és állatbarát, tehát hiteles állatkerteket tud az ezredforduló közönségének kínálni.

A Szövetség az évtized közepére már az élére tudott állni az állatkertész szakma megújulásának. A felesleges viták, hadakozás helyett megfogalmazta az állatkertekkel szemben támasztható szakmai és etikai követelményeket. Kitartó lobbizásba kezdett a radikálisan megváltozott törvényi, jogszabályi előírások megvalósításához szükséges támogatás előteremtésére. Hirdette és vallotta, hogy a környezet és természettudatos gondolkodás- és életmód kialakításának fontos színterei a hiteles állatkertek. Hitelességük visszaszerzéséhez segítségre van szükségük, annak elveszítése a '90-es évek előtti időszakban következett be, gazdasági hátterét, okait nem volt lehetőségük befolyásolni.

A kitartás eredményeként 2003 - 2006 között létrejött egy központi pályázati alap (ennek a nagysága csak töredéke volt a tényleges szükségletnek), amelynek segítségével a kertek döntő többsége képes volt megszabadulni a ketrecektől, a múlt legkevésbé vállalható állattartási hagyományaitól, emberfeletti gazdasági teljesítményeket is produkálva. Példaértékű,ahogy a tagszervezetek együttműködtek és konszenzusra jutottak az alapok elosztásában és felhasználásában.

Mindeközben felnőtt egy új állatkerti szakembergárda, akik a saját tanult mesterségük nyelvén tudják megfogalmazni az állattartás és bemutatás, a gazdálkodás, a zoopedagógia, a természetvédelem, kérdéseit, kihívásait, az azokra adandó választ. A Szövetség szervezésében, vagy támogatásával rendezett szakmai találkozók, konferenciák (állatorvosok, zoopedagógusok, a veszprémi zoodisputák stb) teremtették és teremtik meg azokat a kereteket és alkalmakat, ahol a jelen és a jövő kérdései rendre megvitatásra kerülnek, megismerhetők a nemzetközi trendek, tudományos és szakmai irányzatok.

A vázolt fejlődéstörténet egyik legfontosabb eredménye, hogy a Szövetség a maga sajátos, alkalmanként ellentmondásoktól sem mentes tevékenységével hozzájárult ahhoz, hogy a mai magyar állatkertek többsége a szakma európai és világszervezeteinek elismert tagjaivá váltak.


Írta: Sigmond István
a MÁSZ elnöke 1995-2001 között
a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark
nyugalmazott igazgatója (1991-2007)

J o o m l a T e m p l a t e - by J o om l a g e . c o m